Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Csillagok forgása

2009.11.29

Azon kettős csillagrendszerekben, amelyekben a csillagok igen közel keringenek egymáshoz, s látóirányunkba esik a rendszer keringési síkja, a csillagok periodikusan elfedik egymást (fedési kettősök). Ha az előtérben levő főcsillag elfedi kisebb társát, akkor a fedés előtt a háttérben lévő csillag korongjának csak az egyik szélét látjuk, míg a fedés után csak a másik szélét. Eddig minden ilyen megfigyelt kettős rendszerben a teljes fedés előtt a nagyobb csillag körül keringő kisebb csillag tőlünk elforduló szélét, míg fedés után a felénk forgó szélét látjuk. Ennek az a magyarázata, hogy ezekben a rendszerekben a csillagok forgási és keringési iránya megegyezik. Mindkét esetben rögzítve a kettős rendszer színképvonalait, megfigyelhető a vonalak eltolódása. A színképvonalak fedés előtt a vörös, míg utána a kék felé tolódnak. A két csillag közös színképvonalainak eltolódásából kapható úgynevezett radiális sebességgörbében megfigyelhető két, azonos nagyságú, de ellentétes irányú kiugrás a kísérőcsillag forgási sebességre jellemző.

Annak ellenére, hogy a 80-as évek közepére még csak néhány tucat csillag forgása volt ismert, ezen megfigyelésekből mégis levonhatók általános érvényü következtetések. A fiatal csillagok még gyorsan forognak, forgási sebességük elérheti a 150-200 kilométert másodpercenként. Az öregebb csillagok forgása már lelassult, átlagos nagysága 10-100 kilométer másodpercenként. A csillag forgási periódusa nyilván méretétől is függ, hiszen ugyanakkora egyenlítői sebesség mellet a nagyobb csillagnak hosszabb idő kell, hogy tengelye körül körbeforduljon. Ezért a fiatalabb és viszonylag nagy csillagok forgási periódusa 4-5 nap körüli, megegyezik a késői, de kisebb csillagok forgási periódusával. A csillagok átlagos forgási periódusa fél nap és két nap között van.